Repulunk

Eljott ez a nap is. Becsomagoltunk, utrakeszek voltunk, bar en teljesen be voltam parazva egesz delelott hogy uristen mi lesz, hogy fogja viselni Max, illetve en magam, mert mint tudjuk nem igazan baratkozom a mozgo dolgokkal.. igen, akar autoban is kepes vagyok rosszul lenni... na jo, biciklin meg nem volt gond ;)) anyu persze nyugtatgatott hogy minden oke lesz, ne aggodjak, Max ugyes fiu, nem lesz semmi baj.. Gus kicsit morcos volt mikor elindultunk a repterre, mert repulse reggelen sikerult kitalalnom hogy ki kene kodolni a telefonom hogy Magyarorszagon is tudjam hasznalni, es nem volt annyira egyszeru mint ahogy mondtak..
Ugy volt hogy Csucsek kijonnek a repterre elkoszonni, de aztan hivtak hogy megsem tudnak. Melivel talalkoztam, bar az furcsa volt hogy egy jo utat sms-t sem kuldott, de nagyobb volt az izgalmam annal hogy ezzel kulonosebben foglalkozzak, kulonben is volt meg jopar ora indulasig. Megerkeztunk, leadtuk a csomagokat, kaptunk cimket a babakocsira hogy visszakapjuk a reptereken, aztan elindultunk kavezni. Mikor is megjelent a csipet csapat :D Edit, Bela, Meli es Posza :) olyan edik voltak, nagyon jol esett hogy kijottek, igy egyutt kaveztunk, Max pedig ebedelt. Es eljott a bucsu pillanata is..
Felszalltunk a gepre, kaptunk Maxnek valo az en biztonsagi ovemhez kapcsolhato ovet neki is. Es eljott a pillanat mikor felbugtak a motorok es nem volt visszaut, felszalltunk. Persze olvastam sokat a babak repuleserol is irtak hogy cumiztassuk, itassuk vagy barmi de szopizzon valamin hogy ne fajjon a fule. Hat bekeszultem mindenfelevel, a bokkeno csak az volt hogy Max nem cumizik, de azert eljatszott vele, szivta-ragta, es persze semmi gond nem volt vele. :) aztan kaptunk segitseget a ‘kisagy’ lenyitasahoz, visszafele mar ment mint a karikacsapas ;) Max ucsorgott benne, hason fekudt, jatszott, kukucskalt, jol elvolt. Es persze mindenki szerelmes volt bele! Az en kis szepseges fiam! ;) az utaskisero nenik felvaltva jottek, beszelgettek neki, a mogottunk levo utasok integettek neki, szoval jol szorakozott. Mi is, bar mikor este 8 fele megitta ugyan a tejcit de nagyon nehezen akart elaludni. Vegul sikerult elringatnom, de fel ora mulva fent volt es jatszott.. hosszu ejszakanak neztunk elebe... mivel nappalbol nappalba repultunk es nem sotetitettek be a gepet, szerintem azt hitte nappal van meg es a fel orakat kell csak lealudni.. Ausztral ido szerint este 10 korul landoltunk, es Maxnek esze agaban sem volt aludni, tulsagosan izgalmasak voltak a repteri boltok fenyei. Talan hajnali 1 lehetett mikor elszunnyadt, mar mi is hullak voltunk, szoval anyu is sunyt egyet a varoban, de aztan menni kellett, jott a kovetkezo szakasz. Persze akkor felebredt, de aztan felszallas utan nemsokkal elaludt es aludt kb 5 orat, majd tisztaba tette, ivott tejcit es ujra aludt meg kb 2 orat. Szoval Singapore es Frankfurt kozott mi is tudtunk pihenni kicsit. Evett, ivott, de persze nem a megszokott modon, de aztan mivel Frankfurtban reggel landoltunk, igy onnantol a megszokott kerekvagasban kezdtuk a napot. Busszal vittek ki bennunket a gephez, es ekkor csapott meg bennunket eloszor a varva vart tel :)
Eljen a magyar legitarsagag, a Malev gepen semmi levego nem volt.. Max egy kis rugiban repult, es mi is addig vetkoztunk amig a neveltsegunk hagyta :D a levegotlenseg oromere en leszallaskor szarul lettem, olyannyira hogy anyunak kellett Maxre figyelni mig a csomagokat es magamat probaltam osszeszedni.. Laci vart bennunket a repteren. Max eloszor nezett ra hogy ki is vagy te de aztan vigyorgott. ;)